"Különös kulturális esemény volt az az 1961-es őszi premier. Egy igazi diktatúrában persze minden visszhangos esemény különleges: felerősödik, nem normális, szokatlan színezetet kap. Így erősödött szokatlanná Budapesten '61 októberében Visconti filmje, a Rocco és fivérei. A premier után nem sokkal egy taxisgyilkosság vádlottja kijelentette, hogy látta a Rocco és fivéreit. Az egyik napilap vezércikkben ostorozta a gyilkosságra inspiráló filmet. A rádió egyik kommentátora "rothadó, zavaros kulturális terméknek” mondta.

Hisztérikus hangulat övezte ezt a filmet, nemcsak ezért. "Mára érthetetlenül", mondjuk és érezzük más esetekben - a Roccóról szólván és képsorait felidézve ma is átérezzük az izgalmakat. Szokatlanul, sőt páratlanul brutális erőszak- és gyilkossági jeleneteket látott a néző. A filmre Magyarországon 2 millió 721 ezer jegyet váltottak, egymillióval (!) többet, mint a majd 1962 karácsonyán vetített Dolce vitára. 1960-tól a mai napig és nyilván az idők végezetig nem behozható, soha nem túlszárnyalható magyar mozi-nézőcsúcs. A Dolce vita mágikus orgiáira jóval kevesebben váltanak majd jegyet, holott Az édes életet megelőzte a híre és legendája."

Bikácsy Gergely a Rocco és fivéreiről a Filmvilág 2007 márciusi számában