Bori itt lelkendezett a filmről.

A múltkor azon tanakodtam, vajon milyen beszédhangot fog kitalálni Sean Penn ehhez a filmhez. Hát ilyet talált ki:

Eddig nem foglalkoztam különösebben ezzel a filmmel, amiben Sean Penn valami Robert Smith-szerű rocksztárt játszik, aki meg akarja találni azt a faszit, aki kivégezte az apját, de most, hogy megnéztem ezt a kimaradt jelenetekből összevágott kis klippet, hát... ATYAÚRISTEN! Ez óriási királyság lesz, ezt a filmet várom most a legjobban a cannes-i felhozatalból.

És mekkora ez a zene is! Mondjuk, az gyanús, hogy ilyen hang nem jöhetne ki Sean Pennből (állítólag David Byrne énekli), bár azért várjuk még meg, hogy milyen beszédhangot produkál az öreg.

A film rendezője, Paolo Sorrentino amúgy a legnagyobb király, ha zenehasználatról van szó. Őt itthon az Il Divóért (azt is Cannes-ban láttuk három éve) meg A szerelem következményei-ért szokták szeretni, pedig szerintem a legnagyobb dobása eddig az L'amico di famiglia volt. Azt vadásszátok le feltétlen, van benne egy belassított női röplabda meccs, ami alatt My Lady Story szól az Antony and the Johnsonst, az már önmagában beszarás, de a The Man with the Red Face-t is szuperjól használja, a végefőcím alá meg a One with the Freaks-t rakta a The Notwisttől, szóval nekem ott végig hidegrázásom volt kábé.