A Mad Men című zseniális tévésorozatban főbb szerepet játszó három színésznő (a másik kettő Elisabeth Moss és Christina Hendricks) közül January Jones kapja messze a legkevesebb tiszteletet. Nem tudom, hogy ez miért van, valahogy elterjedt róla, hogy egy kiállhatatlan díva, illetve sokak szemében szálka az is, hogy szült egy gyereket, de nem volt hajlandó elárulni, hogy ki az apa (népszerű tipp Matthew Vaughn, aki az X-Men - Az elsőkben rendezte a színésznőt, és akinek a felesége a Jonesra meglehetősen hasonlító, de nálánál nyolc évvel idősebb Claudia Schiffer). Nekem mindig is szimpatikus volt Jones, és ez csak fokozódott azóta, hogy követem az Instagramon, az ottani posztjai alapján tök jó arcnak tűnik.
 

A tinédzser évei végén modellként kezdett el dolgozni, de unalmasnak és lélekölőnek tartotta azt a munkát, szeretett volna váltani a színészetre. Ebben az időszakban három évig Ashton Kutcher volt a faszija, aki egyáltalán nem támogatta a színészi törekvéseit. "Nem hiszem, hogy az menne neked" - mondta az az idióta Kutcher, de az ilyeneken Jones csak jól felhúzta magát, és csak azért is meg akarta mutatni, hogy igenis menni fog neki.

Már karrierje első szakaszában egész normális filmeket sikerült megcsípnie (vagy legalábbis olyanokat, amik a készülésük idején ígéretesnek tűnhettek), dolgozott Soderbergh-gel az egyik őrültebb projektjében (Szemtől telibe), Barry Levinson rendezte a némileg igazságtalanul elfeledett Banditákban, ahol Bruce Willis, Billy Bob Thornton és Cate Blanchett voltak a partnerei, és volt pár emlékezetes jelenete a Ki nevel a végén? című vígjátékban, ami óriási kasszasiker is volt. Egy biszexuális pornószínésznőt játszott, és olyan színészek szeme láttára csókolózhatott Krista Allennel (George Clooney egykori barátnője, a nagymellű csaj a liftben a Hanta boy-ban), mint Jack Nicholson, John Turturro és Adam Sandler. Ez azért nem semmi.
 

Aztán jött az Igazából szerelem, amiben ő volt az egyik a három amerikai bombanő közül, akik érthetetlen módon vonzódtak ahhoz a ronda angol palihoz (most jövök rá, hogy itt végülis egy filmben szerepelt Claudia Schifferrel), illetve az Amerikai pite 3, ott meg Stiflerrel és Finch-csel szűri össze a levet. Az első film, amiben lehetősége volt rendes színészi alakítást nyújtani, az a 2005-ös Melquiades Estrada három temetése volt, ami a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában debütált. Ebben a Tommy Lee Jones által rendezett modern westernben a főhős határőr (Barry Pepper) elhanyagolt, unatkozó feleségét játszotta nagyszerűen.
 

2007-ben indult a Mad Men, azóta átlagban évi egy filmet vállal. Játszott az Igazából szerelem rendezőjének Rockhajó című filmjében, a jégkirálynő imidzsét kihasználva ő volt Emma Frost az X-Men: Az elsőkben, Nicolas Cage felesége A bosszú jogánban (ez volt az egyetlen mellényúlása), illetve Ethan Hawke felesége a tavaly Velencében versenyző Good Killben. A kedvencem ebből az időszakból az Ismeretlen férfi, ami szerintem az Elrabolva utáni "halálosztó tata"-típusú Liam Neeson-filmek közül a legjobb eddig.
 

És akkor elérkeztünk az ominózus cickómutogatáshoz. Erre a legkevésbé ismert filmjében, a Sweetwater című westernben került sor, amelynek az erős szereposztása (Ed Harris, Jason Isaacs, Stephen Root, stb.) ellenére sikerült mindössze 6147 dollárt összeszednie az amerikai mozipénztárakban (most hétvégén Clint Eastwood Amerikai mesterlövésze minden egyes vásznon átlagban háromszor ennyit csinált). Jonesnak viszont biztos fontos volt ez a film, és amúgy is nagyon ritka az olyan western, amelynek egy nő az abszolút főszereplője. Egy ex-prostit játszik, aki épp a tisztesség útjára lép, amikor megölik az újdonsült férjét, ezért mi más tehetne, mint bosszúból sorban kinyírja az összes embert, akinek köze volt a férje
halálához.
 

A konkrét jelenetet, amiben félmeztelenül mutatkozik, most nem fogom részletezni, mert rövid és frappáns, és meg lehet nézni itt a fenti videóban. Mondjuk, ahhoz képest, hogy ez volt Jones melleinek nagy debütálása a vásznon, nem a legelőnyösebb formában mutatják őket, ezért iderakok még egy pár valóban előnyös fotót, hogy ne érezze úgy egyetlen olvasó sem, hogy hiába kattintott.