Lovagolj magányosan! (Ride Lonesome, 1959)
Rendező: Budd Boetticher
Valamiért úgy alakult, hogy Magyarországon Budd Boetticher neve csak nagy ritkán kerül elő, amikor a zsáner legnagyszerűbb rendezői kerülnek szóba. Pedig a kőarcú Randolph Scott főszereplésével készült westernjei csupán alacsony költségvetésük miatt érdemelték ki a lealacsonyító B betűt, egyébként simán ott a helyük a műfaj legjobb darabjai között. Hiszen a lényeg a végtelenségig lecsupaszítva és az események sorsszerűségét kidomborítva jelenik meg bennük: lovasok üldöznek lovasokat a kietlen, sziklákkal tűzdelt tájban, és a tőmondatokból álló párbeszédekből szép lassan fény derül arra, hogy ki milyen célból akarja a másikat elfogni, vagy éppen megölni.
Elkölthető pénzhegyek híján nincsenek látványos tömegjelenetek a Lovagolj magányosan-ban, helyette viszont kapunk tömör életigazságokat (Hát nem tökéletes például az a mondat, hogy "vannak dolgok, amiket az ember nem lovagolhat körbe"?), a rendező bikaviadal-mániájából fakadó, változatos és kiélezett párbaj-szituációkat és egy bámulatos finálét, amely egy rét közepén álló, akasztásra használt, kiszáradt fa köré összpontosul. Annyira mesterien van felépítve a film, hogy a végén már egy magányos, halott fa látványa is bőségesen elég ahhoz, hogy átérezzük a főhős mérhetetlen fájdalmát, illetve hogy egy nehezen feledhető, szimbolikus képpel gazdagodjunk a bosszúvágy lélekölő hatásáról.
Varga Dénes