Sharon Stone a kilencvenes évek első felében alkotott maradandót a filmes szexjelenetek terén. A három legemlékezetesebb produkciója ebből az időszakból
- az évszázad dugása Michael Douglasszel az Elemi ösztön-ben
- a fájdalmas képpel előadott kufirc William Baldwinnal a Sliver-ben
- a rendkívül kényelmetlennek tűnő zuhanyzós kefélés Stallonéval A specialistá-ban.
Volt az a kis csókolózás Leilani Sarelle-lel az Elemi ösztön-ben, és a második részből kivágott édeshármas, de Stone egyetlen valamirevaló leszbikus szeretkezését egy kevésbe ismert tévéfilmben adta elő, a 2000-ben készült Ha a falak beszélni tudnának 2-ben. Ez a kissé tanmese jellegű film három korban (1961, 1972, 2000), három különböző leszbikus pár történetét meséli el, Stone a jelenben játszódó szekcióban alakítja az életben is vállaltan leszbikus, Ellen Degeneres szerelmét.
A legtöbb korabeli kritika megjegyezte, hogy Stone és Degeneres között nem igazán működik az összhang, és tényleg, ebből a szexjelenetből is süt, hogy a két színésznőnek nem sok kedve lehetett az egészhez. Külön furcsa, hogy alig érnek egymás testéhez. Például amikor Stone leveszi a trikóját, és a csodás mellei tíz centire himbálóznak partnere arcától, Degeneres nem kezdi el őket nyalogatni, ahogy azt bármelyik épeszű ember tenné a világon.
Ha látni szeretnénk, hogyan szeretekezik két olyan színésznő, aki nem irtózik látványosan egymástól, nézzük meg a maratoni szexjelenetet a két évvel ezelőtti Adéle élete című francia filmből.
Kötelező olvasnivaló: Sharon Stone melle ötvenöt éves