Érdemes elolvasni az egész Tarr Béla-interjút a múltheti ÉS-ben, de számomra a vége volt a legérdekesebb, amiből kiderül, hogy Tarr Bélát teljesen kikészítette a Tagesspiegel-cikk körüli botrány. Itt van ez a rész:

- Azt gondolja, kibírja majd filmkészítés nélkül, azután, hogy most bejelentette, hogy ez volt az utolsó...?

- Most még nem tudom, mert a filmezés kicsit olyan, mint a drog. Majd meglátjuk, milyenek lesznek az elvonási tünetek. Ma reggel azt tudom mondani magának, hogy bánom, hogy valaha is filmet csináltam.

- Ezt nem mondhatja komolyan!

- De, komolyan mondom, most már bánom, azt is bánom, hogy a világra jöttem. Ezt a sokkot most nekem valahogy túl kell élnem. Túl kell élnem azt a felismerést, hogy a filmnek, amiről eddig azt hittem, hogy fontos, nincs is semmi jelentősége, hanem valami nagyon másnak van jelentősége. És ez engem riaszt és kétségbe ejt. Ettől teljesen üresnek érzem magam, undorom lett...

- De miért tulajdonít ennek az epizódnak ilyen nagy jelentőséget?

- Mert úgy érzem, olyan helyzetbe kerültem, amibe nem akartam soha kerülni, amitől mindig távol akartam tartani magam. Ezzel valami elveszett számomra, amit mindig fontosnak, a legfontosabbnak tartottam.

- De ennek a filmjeihez semmi köze...!

- De nyilván én is olyan vagyok, mint a nyugdíjas színésznő, aki továbbra is vágyik rá, hogy az emberek szeressék. Azt hittem, hogy most minden milyen baromi jó lesz, hogy majd mindenki örül, és az emberek egyszerűen csak moziba fognak menni, és ez olyan jó lesz. Hát ennek lőttek, ez most el van baltázva, úgyhogy el van baltázva minden. Mert amit el lehet rontani, azt mi, emberek el is rontjuk. Ebben konzekvensek vagyunk.

És ebben nem a személyes megbántottságom a fontos, hanem a filmé: hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően érintse meg az embereket, amilyen egyszerűen igyekeztünk mi megfogalmazni benne fontos dolgokat. De mindenkit, mindenkit! Hogy az emberek ne párttagkönyvvel a zsebükben nézzék. De most már, ha tetszik, ha nem, vagy az egyik oldal, vagy a másik oldal majd ott fog hőbörögni a mozi bejárata előtt ilyen vagy olyan színű zászlóval, és majd az egyik ezt mondja, a másik meg azt, és kész, ezzel el van baszva. Mert nem értik, hogy mindkettőnek csináltuk, mert embereknek csináltuk. Minden magyar embernek, ha úgy tetszik. Ez sért, ez bánt, ez kétségbe ejt. Ez zavar ebben az egész történetben, a többi nem érdekel. Mindenki beszéljen, amit akar, az már nem érdekel, az ő lelkük rajta. Az egyetlen, ami érdekel, az a film.

Riporter: Rádai Eszter